Nagy kedvencem a kis szines csokis drazsé, ami csak a számban olvad a kezemben nem. Különösen azt szeretem, amelyikben egész mogyoró darab van a közepén, de most mégsem ez a blog induló posztjának témája, hanem két szó: MEGOSZTÁS és MOTIVÁCIÓ. 

Mindenki szeretné megmutatni magát a nagyvilágnak, és az átlagember számára, aki nem tud festeni, vagy zenét szerezni, az önkifejezés egy remek módja, ha megoszthatja gondolatait vagy élete fontosabb eseményeit barátaival, ismerőseivel, erre remek eszköz a közösségi média. Nyilván van aki ezt sem tudja kultúráltan kezelni és ahogyan beáll a mozgássérült parkolóba, vagy a mozgólépcsőn elállja az utat a baloldalon, így a falára is kitolja még azt is ha klotyóra megy, vagy a még elvetemültebbek a végeredmény fotóját is becsatolják...

Épp ezért voltam nagyon sokáig Facebook ellenes, túl hiperaktív volt nekem ez a fajta kommunikáció. Most viszont én vagyok a társaság legnagyobb kockája, szinte az egész életemet a Facebookon élem. Nyilván a munkám miatt is, de jó megosztani bizonyos dolgokat az életemből, különösen így, hogy évek óta távol élek az otthonomtól, ezért olyan élmények is érnek, amelyek mások számára is érdekesek lehetnek. A személyes falam viszont nem igazán alkalmas hosszabb eszmefuttatásokra, és az ismerőseimet sem terhelném világmegváltó gondolataimmal. Ezért döntöttem a blog írás mellett.

A másik ok amiért belefogtam az volt, hogy egyre több ismerősöm tette ugyanezt, és jó néhányuknál látszik, hogy a leírt, és különösen a közzétett szó ereje mennyire motiváló. A magunknak tett fogadalmakat könnyebben megszegjük, hiszen senkinek nem kell elszámolnunk vele, de minél többen tudnak róla, annál kellemetlenebb, ha nem tartjuk magunkat az ígéreteinkhez. Ez remekül működött nekem is, amikor hirtelen ötlettől vezérelve szétkürtöltem, hogy egyéniben körbefutom a Balatont. Vagy mikor kitaláltam, hogy Iron Man akarok lenni. Onnantól kezdve már komolyan kellett vennem és nem adhattam fel, mert nem álltam volna meg sem magam, sem mások előtt... Ha nem tettem volna közhírré, valószínűleg sohasem jutottam volna a teljesítésük közelébe, vagy legalábbis feladtam volna azzal a felkiáltással, hogy nem vagyok felkészülve. A megosztás tehát felturbózza a motivációt, és itt kapcsolódik össze a két dolog.

Hasonló megfontolásból kötötte össze DK barátom is életmódváltását blogja beindításával. Természetesen nála is működött, hiszen onnantól nem csak a saját egészségéért és kilóiért, de az általa formált közösségért is felelős lett, akiknek a hősévé vált, így lényegesen nehezebb lett volna igent mondani azokra a kísértésekre, amelyek csupán maga miatt talán elcsábították volna. Az ő célja egy más életminőség elérése volt, de ennek a sikere mellett rengeteg olyan extrát is kapott új életétől, (feleség, barátok, önbecsülés, energia, vidámság) amelyek sokkal többet jelentenek már, mint az eredeti cél, és ezek tükrében az már csak járulékos előnye a befektetett energiának. Nálam nem fogyás az életmódváltás célja, hiszen ezzel szerencsére sosem volt gondom, de mindig van, amin változtatni szeretnék, sőt, hosszú évek óta szinte ugyanazokkal a dolgokkal küzdök, amelyeket hasonlóképpen nem tudok megoldani, vagy túllendülni rajtuk, mint ahogyan Gergő anno a súlyfeleslegén.

A motiváció számomra mindig is nagyon fontos volt, folyton új cél kell, amiért dolgozhatok, különben hajlamos vagyok ellustulni, vegetatív funkcióba kapcsolni és semmit nem csinálni, csak lubickolni a stagnálás unalmas, energiatakarékos levében... Úgy gondoltam egy személyes blog talán nekem is kellőképpen inspiráló lesz ahhoz, hogy ne extra energiaráfordítás legyen, hanem megsokszorozza az erőmet, és így oda koncentrálhassam, ahol igazán szükség van rá, és ne forgácsoljam el mindenféle fölösleges dologra. Ez az én nagy kihívásom.

És hogy mire számíthatsz Te kedves olvasó aki idetévedsz? Egy néha furán gondolkodó, ezért kissé kívülálló, és sokak szerint megosztó, így magát szinte másik bolygóról érkezettnek érző (űr)lény hétköznapi céljainak, problémáinak és gondolatainak megosztására. Aki az utóbbi években még inkább "idegen", hiszen a bolygó más-más pontján igyekszik boldogulni. Ennek megfelelően különböző kultúrák furcsaságai (most éppen Dubaj), és a külhonban való boldogulás viszontagságai biztosan terítékre kerülnek. Viszont mivel az életem és a kitűzött céljaim leginkább a sporthoz kötődnek, így biztosan ezzel kapcsolatos témák is lesznek, hátha másokat is sikerül motiválnom velük. De ha más egyéb felkelti az érdeklődésemet, arról is írni fogok majd. Imádom például a filmeket. Kritikákra ezért számíthattok. Mindezek sajátos stílusban tálalva, így talán időnként más megvilágításba kerülhetnek általam... Meg ennek segítségével a barátaimnak sem kell majd folyton egyesével elmesélnem, részletesen az élményeimet. Ez majd kiderül, egyelőre csak próbálkozom, és meglátjuk mekkora lesz az érdeklődés. Vágjunk is bele..