Most, mikor a csapból is ISIS, terrorizmus és menekültek folynak, több szempontból is nagyon aktuális a film. Bár fiktív ázsiai országban játszódik, az alaptörténet nagyon is életszerű. Számomra pedig különösen érdekes, hiszen nemrég költöztem egy (közel)keleti arab országba. A rendező (John Erick Dowdle) aki eddig leginkább horrorban utazott, faék egyszerű forgatókönyvvel is ügyesen adagolja a feszültséget, és nagyszerűen vezeti végig a remek színészeket a főcímtől a stáblistáig.
Owen Wilsont az Ellenséges terület óta szerencsére csak vígjátékokban láttuk, valljuk be, sokkal jobban is áll neki. Ellenben most is bizonyítja, hogy nagyszerű színész, aki komolyabb szerepben is megállja a helyét (nem mintha ütős komédiához ne kellene kiemelkedően jónak lenni - alig várom a Zoolander 2-t).
Ezúttal is remekül hozza a csupaszív de egzisztenciáját vesztett, kissé suta férjet és apukát, aki tanácstalanul szerencsétlenkedik egy totálisan idegen világban. Akcióhős ugyan nem válik belőle, nem tanul meg 5 perc alatt sem karatézni, sem mesterlőni (hál istennek). A film ereje éppen abban rejlik, hogy CGI és a nagy csimbummok helyett megmarad (nagyjából) a realitás talaján: hogyan tud egy átlagember, némi kiskorú hendikeppel nehezítve kiszabadulni a szorult helyzetből?
Ezzel együtt a film komolyabban megkoreografált kung-fu elemek nélkul is végig pörgő és izgalmas tud maradni. Viszont hősünknek egy pillanat alatt kell tököt növesztenie, és elképesztően durva döntéseket hoznia, hogy mentse a saját, és főleg a családja életét. A filmből nem csak az derül ki, hogy 2 kisgyerekkel milyen marha nehéz menekülni, mert le van szarva hogy lőnek rád, ha a macit közben elejted, vagy a kis hercegnőnek az üldözés kellős közepén pisilnie kell. De kiderül az is, hogy egy hétköznapi emberből, aki életében valószínűleg még kezet sem emelt soha senkire, hogyan tud kibújni az ösztönlény, hogy mentse a szerettei életét, mindenáron.
A legjobb jelenet (VIGYÁZAT SPOILERVESZÉLY) amikor az egyik támadót elkapva, először még a civilizált énje győz, és elengedi a terroristát, remélve, hogy a nagylelkűségért hálából, az nem riasztja társait. És amikor rájön, hogy tévedett, nincs más választása, mint átlépni a határt, amit sosem akart átlépni. Számomra az is különleges élménynek számított, hogy az eddig bármilyen szerepben ellenszenves Pierce Brosnan kiöregedett, alkoholista MI6 ügynökként is szerethetőbb és hitelesebb, mint akár Bondnak, akár Mamma Miának.
A film végén nincs katarzis. Csak kis megnyugvás, és hosszas elgondolkodás, miután lement a stáblista. Durva darab, nem első randis film, de kihagyni kár. Magyarországi bemutatóról viszont sajnos nincs hírem. Trailer
