Nem kockáztatsz. Ha két menü közül kell választanod, amikor nagyon éhes vagy, esetleg utazol, és tudod, hogy jó ideig nem lesz lehetőséged mást enni, nyilván te is biztonsági pályára állsz. Azt választod, amit ismersz. Az esetek kilencven százalékában repülőn én is a csirkemellet választom azzal nagyon nem lehet mellélőni. Ritkán előfordul, hogy esetleg valami egyszerű tésztaétel más belátásra tud bírni, de ennyi.
Ezúttal a légi utaskísérő azonban a papíron meghirdetett A-B menü ellenére nem érdeklődik a preferenciám felől, csak leteszi elém a tálcát. Én már nem is kérdezek, mert szinte biztos vagyok benne, hogy az utasok nagy része hozzám hasonlóan, szintén nem akart kockáztatni, így a gép hátuljába érve a csirke már elfogyott. A mellettem utazó, még tesz egy elkeseredett kísérletet, hátha. De nyilvánvaló volt, hogy a stewardess okkal nem kérdezte meg, mit választanánk. Maradt hát a B menü.
Kényes vagyok rá mit eszem meg, és nehezen kísérletezem új ízekkel, így kissé félve nyitom ki a dobozkát. Benne sült báránnyal paradicsomos mártásban, kusz-kusszal és fenyőmagos spenóttal. Egzotikusan hangzó íz-világ, egy egzotikus helyről, amerre tartok éppen, hogy ott éljem életem elkövetkező néhány évét. Bizalmatlan vagyok, de az út közel hat órás, késő éjszakai érkezéssel, így jön a: megeszed, vagy éhen maradsz radikális választása.
Aztán a meglepetés: a bárány érmék finomak, a szósz fűszeres és enyhén, éppen kellemesen csípős. A kusz-kusszal (amit sosem ettem korábban) sincs semmi baj, köret gyanánt tökéletesen megteszi rizs helyett. Azok a falatok pedig, amelyekbe magok is kerülnek, újabb ízlelés-csavarral kicsit megbolondítják az összhatást.
Ez nem egy gasztro-blog, és nem is valami reform-étterem étlapjáról szemezgetek csupán egy repülőn, kis műanyag tálakban felszolgált ételekről beszélgetünk, így nem ragozom tovább. A lényeg, hogy szerintem sokkal jobban jártam vele, mintha a megszokott, semmi ízű natúr csirkét választom. (a kép illusztráció)
Ez egyrészről kellemes első meglepetés egy számomra ismeretlen kultúráról, ahová igazából még meg sem érkeztem, másrészt komoly lecke is, hogy nagyon gyorsan változtassak az eddigi, újdonságok felé időnként nem túl nyitott hozzáállásomon. Hiszen amíg nem válok befogadóvá, addig a pozitív élményeket is kizárom. Hovatovább, hogyan lenne így az új környezet befogadó irántam? Már pedig szükségem van erre, hiszen hosszú időt fogok ott tölteni. És hát valljuk be, nekem kell nyitnom, ha boldogulni szeretnék egy új helyen, ahol minden más, mint a megszokott. és számomra minden teljesen ismeretlen.
Ezúttal szerencsém volt: kényszerhelyzet segített egy pozitív élményhez. És még éppen időben nyitotta fel a szemem ahhoz, hogy megérkezve másképp mutatkozhassak be. Remélem, ha én magam teremtem majd meg az ilyen helyzeteket, hasonlóan kellemes élmény lesz majd a jutalmam. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy így lesz-e, kísérjétek figyelemmel egy Marslakó további kalandozását a Föld ezúttal forróbb pontján.
